Optimista? Pesszimista?

Az optimizmust merre osztják?

Az optimizmust merre osztják?

Az optimizmust merre osztják?

2015. június 19. - Gaborchi

Nehéz kérdés :)

Nemrég egy beszélgetés során megelégeltem, hogy az ismerősöm folyton a dolgok rossz oldalát nézi. Borzasztó rosszul érezte magát szegénykém a világban - és borzasztó rossz volt hallani, mennyi minden rossz neki. Mikor felvetettem, hogy talán esetleg nézhetné a dolgok szebbik oldalát is, csak annyit mondott: "Könnyű neked, te alapból olyan optimista vagy!"

Az lehet, hogy akik alapból "olyan optimisták" azoknak valóban könnyű. Én nem voltam az sosem. Megdolgoztam érte, hogy az legyek, és persze ezáltal valóban könnyebb az életem. És úgy gondoltam, megosztom ezzel kapcsolatos gondolataimat, tapasztalataimat - hátha akad, aki kedvet kap hozzá, hogy jobbítson az életén a körülményektől függetlenül.

Sikerült az életem első néhány évtizedét úgy leélnem, hogy bár a körülményeim egyáltalán nem voltak rosszak, én rosszul éreztem magam a bőrömben. És tényleg baromira irigyeltem azokat akik (látszólag) született optimisták. Akik mindenben meglátják a jót, akik a körülmények vasmarkában is észre tudják venni a kis virágot, akik a padlóra ütve is el tudnak gyönyörködni az ott mászkáló hangya tevénykenységében, akiknek egy jó naphoz elég, ha észrevesznek egy kis virágot, egy csillámló vízcseppet.

Aztán egy szép napon következetes pesszimizmusom meghozta gyümölcsét, és olyan körülmények között találtam magam, hogy a hátralévő puszta létezésem létjogosultsága is megkérdőjeleződött előttem. Hosszú ideig tipródtam, mi módon lehetne a földi pályafutásomat lezárni, de sajnálatosan nem találtam olyan megoldást, ami nem lett volna durva kiszúrás azokkal, akiknek még fontos lehetek. És jobb pillanatokban bejött az a gondolat is, hogy minden pesszimizmusom ellenére addig is történtek jó dolgok velem - mi van, ha még jobbak várnak rám? Hagyjam elszalasztani?

Ugyanakkor azt is tudtam, hogy úgy, ahogy addig ment, nem mehet tovább. Nem élhetek tovább sötétben, magamba fordulva, mindennek a rossz oldalát nézve. Át akarok kelni az olyannyira irigyelt optimisták táborába. Fogalmam sem volt, hogyan, de tudtam, hogy érdemes foglalkozni a dologgal.

Ennek az útnak a tapasztalásairól fogok mesélni.

A bejegyzés trackback címe:

https://optimizmustmerreosztjak.blog.hu/api/trackback/id/tr97557176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása